Mv.:- Mint volt fővárosi közlekedési tanácsnok egészen pontosan milyen munkakapcsolatban állt ön a Budapest tömegközlekedési részvénytársaságával?
L.I.:- A BKV egy részvénytársaság a törvényben szabályozott jogokkal, felelősséggel, van igazgatósága, felügyelőbizottsága. A tulajdonosi jogokat a Fővárosi Önkormányzat nevében részben a közgyűlés, nagy részben a főváros gazdasági bizottsága gyakorolja. Én a városüzemeltetési bizottság elnökeként azokat a közgyűlési előterjesztéseket véleményeztem a bizottsággal együtt, amely előterjesztéseket az illetékes főpolgármester-helyettes, Hagyó úr, illetve egy kis időszakon keresztül Horváth Csaba úr a bizottság elé hozott. Ezek alapvetően a cég működését érintő, a főváros közlekedését érintő szakmai kérdések, de nem a cég menedzsmentjét érintő kérdések, mert az nem tartozik a bizottságra. A bizottságra tartozott mondjuk az, hogy paraméterkönyv címen elhíresült menetrendi dolgok, az olyan beruházások, amelyek közlekedési beruházások és alapvetően a főváros közlekedését érintő szakmai kérdések. Hol legyen kerékpárút, hol legyen járműbeszerzés, ilyenek, de a cég működését érintő kérdésekben se a bizottságnak, se egy tanácsnoknak nincs beleszólása. Abban valóban az igazgatóságnak van hatásköre, a felügyelőbizottságnak és a cég menedzsmentjének.
Mv.:- De ugye azt akartam kérdezni, hogy ki az, vagyis pontosan melyik az a vezetői szint, ahol a most sorozatban felszínre kerülő tanácsadói szerződésekről és személyi kifizetésekről egészen biztosan tudni kellett?
L.I.:- Hát az egészen a cég vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettesei, akiknek ezt be kell... akik a kötelezettségvállalásokat aláírják.
Mv.:- Az világos, és ...
L.K.:.. és hogy ők milyen utasításra ugye különböző híreket, pletykákat hallani, és ebbe tényleg nem érdemes másnak belefolyni, mint a rendőrségnek vagy a vizsgálatnak, hogy ők most mit vallanak arról, hogy miért tették, amit tettek vagy milyen nyomás vagy milyen utasításra tettek, amit tettek. Én ezt nem tudom, nem ismerjük, nem tudjuk, ez a rendőrség dolga, hogy ezt kinyomozza, de alapvetően akik kötelezettséget vállalhatnak a cég nevében, azok a cég vezetői nyilvánvalóan.
Mv.:- És vajon a felügyelőbizottság, illetve az igazgatóság bekerül eléjük?
L.I.: - Hát természetesen, az igazgatóságnak jóvá kell hagyni egy éves tervet, be kell számoltatni a cég menedzsmentjét. Egy felügyelőbizottságnak ellenőriznie kell, hiszen azért van, és ezek... azért kár mellébeszélni ezekben az ügyekben bárkinek, aki mellé akar, mert a cégjog, a társasági jog, a cégek működését szabályozó jogszabályrendszer, az igazgatóság, felügyelőbizottságok feladat- és hatáskörét egyértelműen rögzítik, és hát van minden cégnek saját működési szabályzata, ahol mondjuk olyan hatásköröket rögzítenek, hogy mit tudom, ahogy ma hallottam itt a beszámoló... hogy ötszáz millió forintig egy vezérigazgató önállóan járhat el, a fölött már kell az igazgatóság jóváhagyása. De ez lehet bármilyen tipusú összeg, attól függően, hogy egy cég hogy szabályozza a saját belső működési mechanizmusát.
Mv.:- Akkor úgy kérdezem, hogy kellett tudniuk az igazgatóságnak, a felügyelőbizottságnak meg nem különben önöknél ott a Városházán akár a főpolgármesternek vagy még pontosabban, önnek nem szúrta a szemét, vagy nem tűnt föl, hogy valaki ott a BKV-ban meg a Városháza folyosóin a végzet asszonyaként közlekedik és legalábbis sajtóbeszámolók és -leírások szerint hát komisszárja Hagyó volt helyettes polgármesternek, vagyis hogy kézi vezérléssel és kézi irányítással működik a cég?
L.I.: - Hosszú éveken keresztül ez nem tünhetett fel, mondjuk egy képviselő vagy egy bizottság Hagyó Miklós vagy Horváth Csaba aláírásával találkozik egy előterjesztésen. Hogy e mögött Hagyó hogy szervezi a munkáját vagy milyen munkamódszereket alkalmaz, hát azt se jogom, sem lehetőségem nincs ellenőrizni és nem is kell, hogy ellenőrizzem. Én az előterjesztéseket látom. Az, hogy egy cég menedzsmentje szándékosan elkövet-e bűncselekményeket, ezt nyilván az ember azért nem kérdez rá, mert nem feltételez ilyet. Ez valamikor ha kiderül, akkor a rendőrség kinyomozza. Az, hogy aláírt szerződés egy cégmenedzsment és adott esetben a mögött nincs tényleges teljesítés vagy tartalom, hát ennek akkor kell kiderülni, amikor ezt valaki ellenőrzi. De ez sem egy képviselő feladata ellenőrizni, hanem mondjuk a cég felügyelőbizottsága vagy a céget felügyelő, a helyzetben lévő főpolgármester-helyettes vagy igazgatóság. De ezek nagyon koplex dolgok és azért kell kettéválasztani, mert az, hogy ha ugye valaki - mondjuk maradjunk a például bejön a bankba egy ember, azt nem hiszem, hogy belelátok a fejébe, hogy ő most bankot akar rabolni, pedig én is ott állok a pultnál adott esetben befizetésre várva. Tehát ez nem ilyen egyszerű történet, attól függetlenül mondjuk...
Mv.:- Na de hogy ha maradunk ennél a példánál, a bankrablásnál, hát mondjuk a felügyelőbizottság az olyan, mint ott a banki őr, amikor látja, hogy...
L.I.:- Azért mondom, hogy én ezt nem...
Mv.:.. a kuncsaft, igen, látja, hogy a kuncsaft gyanúsan viselkedik, akkor abban a pillanatban megnyomja a vészcsengőt.
L.I.:- Én ezt egy percig nem vitatom, de nem is kell, mert ezek... ezek leírt jogszabályok és leírt működési játékszabályok, hogy kinek mit kell ellenőrizni, tehát ezt nem is kell különösebben mellémagyarázni. A felügyelőbizottságnak megvan a feladata, igazgatóságnak megvan. Megvan egy gazdasági bizottságnak, aki tulajdonosi jogokat gyakorol, megvan egy szakmai bizottságnak, aki szakmai ügyekben... tehát mindenkinek megvan a szerepe, de most mindenki úgy csinál, mintha... mintha mindenkit felelőssé kellene tenni, ugye alapvetően van ilyen tipusú kezdeményezés. Például engem is azért... azért javasolt az MSZP-frakció, hogy hallgassanak meg engem, hátha el lehet terelni a figyelmet ebbe az irányba is, hát ez persze nem sikerült, mert egyértelmű volt, hogy ebben a kérdésben nincs mellébeszélési lehetőség.
Mv.:- Szóval amikor Hock Zoltán az ominózus bizottsági ülésen vagy ülés után úgy fogalmaz, hogy a jelek szerint sem a felügyelőbizottságnak, sem az igazgatóságnak nem volt érdemi hatásköre a BKV felügyeletére, hát...
L.I.:- Nem, nem, ez biztos, hogy nem így van. Az, hogy most egy-egy ilyen bizottsági ülésen, mint ez az ad hoc bizottság, amelyet egészen felületesen tisztázott, mert ugye nem veheti át sem a rendőrség szerepét, sem a cég menedzsmentjének szerepét, tehát ez egy ilyen beszélgetős bizottság, ahol beszélgetnek és mindenki mond, amit akar, különösebb felelősség nélkül. De nyilvánvaló, hogy van felelőssége azoknak, akiknek a jogszabályban adott felelőssége van. Ezt hogy aztán most ki hogy interpretálja egy ilyen bizottsági meghallgatáson, ami meg kell mondjam, nem lebecsülve, de másra nem jó igazából, mint hogy jó nagy sajtóhírverést lehet neki csinálni. Van tizenöt kamera, harminc újságíró, lehető róla beszélni, mindenkinek a nevét le lehet írni és akkor már úgy tűnik, mintha itt valami érdemi vizsgálat folyna. De a vizsgálatot a rendőrségnek kell folytatnik, a Fővárosi Önkormányzatnak meg mint tulajdonosnak, egy egyszemélyes tulajdonosa a BKV-nak meg meg kell hozni azokat a döntéseket, hogy hogyan tovább, BKV. Hogy működjön egy cég, milyen feladatok állnak a BKV előtt, de ezt a két dolgot ketté kell választani. Nyomozzon a rendőrség és tegye tisztába azt, ahol gyanú van és bűnügy van, az az ő dolga, ezt tegye tisztába a lehető leggyorsabban, a lehető legnyilvánosabban, a tulajdonos meg hozza meg azokat a döntéseket, ami lehetővé teszi, hogy a BKV működjön tovább.
Mv.: - Köszönöm szépen Lakos Imre volt fővárosi közlekedési tanácsnok türelmét. Kérem segítsen annak az értelmezésében, hogy a napvilágra került korrupciógyanús, illetve bűncselekmény-gyanús ügyek azok nem a felügyelőbizottság vagy az igazgatótanács szorgos hangyamunkájának felderítő és a törvényességet betartandó munkájának eredményeként lettek közismertté, ismertté, hanem egyszer csak a belső ellenőrzés vagy maga a vezérigazgatója a BKV-nak tálalja ezeket a szerződéseket a nyomozóhatóságnak, majd úgyszintén nem a felügyelőbizottság vagy az igazgatótanács szorgos hangyamunkájának köszönhetően kiderül, hogy éppen a vezérigazgató köt sajtójelentések szerint egy többmilliárdos szerződést egy olyan céggel, ami adott esetben az APEH feketelistáján volt, jóllehet, ezt később cáfolták. Szóval nem csak az a kérdés, hogy akkor mit csinált a felügyelőbizottság meg az igazgatótanács, hanem mi ennek a magyarázata? Mármint az időzítésnek és ennek a hogy úgy mondjam, hatóság és közvélemény tájékoztatási politikának.
L.I.: - Hát én azt gondolom, hogy ezt most sokan sokféle módon fogják elemezni és a BKV-nak ez a története ez valószínűleg egy olyan igazi állatorvosi ló, amin keresztül sokminden megvilágosodik majd, de hát a tények ugye, a száraz tények azt mondják, hogy az új vezérigazgató, Kocsis úr sorba teszi azokat a följelentéseket, amiket a BKV saját belső ellenőrzése alapján úgy lát, hogy azok gyanús ügyek és ebben feljelentést tesz és a rendőrség nyomoz. Hogy ilyen sok van és ennyi történt, hát ez szerintem mindenkit megdöbbentett, nem hiszem, hogy van olyan ember, aki ezt feltételezhette. De nyilvánvalóan ki fog derülni, én nagyon remélem, hogy ki fog derülni az igazság, mert az a baja ennek az egész dolognak, a legfőbb baja, hogy ettől hiteltelenné válik sok minden. Hiteltelenné válik egy önkormányzat döntési mechanizmusa, hogy egy ilyen céget be lehet sározni, innentől kezdve már mindenki gyanús, aki él és mozog. Én azt gondolom, hogy nagyon nagy a felelőssége a nyomozati munkának, a bírósági döntéshozatalnak, mert valóban akik ebben a dologban sárosak voltak, bűnösek voltak, csaltak, loptak, hazudtak, akármit csináltak, azokat el kell kapni és el kell ítélni. Csak akkor utána valahogy tisztuljon le a kép, ez egy jogos igény, mert most mindenki már lesütött fejjel, behunyt szemmel mászkál, már nem mer beszélni, mert mindenki azt hiszi, hogy valakit érdemes gyanúsítani, valamit be lehet mocskolni. Hát azt kell látni, bármilyen újságot ma kinyit az ember, hogy vannak olyan fideszes képviselők, akik egyszer éjjel álmukban arra ébrednek, hogy holnap megint fel kell jelentenem valakit, mert akkor érzem jól magam. Tehát ma egy ilyen országgá váltunk, ami egészen elképesztő, és ez részben a BKV-ügynek is köszönhető. Tehát nagyon-nagyon-nagyon fontos az, hogy nagyon gyorsan, nagyon hatékonyan, nagyon tisztán szülessenek meg azok a gyanúsítások, ítéletek, amelyek a helyére teszik ezt az ügyet, ne legyen az, hogy van egy bűnöző és a másik tíz ember, aki valaha szóba állt vele, vagy csak kezet fogott vele, az is gyanús, mert mindenki nem bűnöző ebben az országban, azért azt látni kell, hát ezt nem lehet...
Mv.:- Igen. De... itt van ennek az ominózus penndrive-nak az esete, mert hogy megszellőztetik, hogy az előzetesben lévő volt informatikai igazgató felvételekkel és feljegyzésekkel rendelkezik a céghez érkezett politikai utasításokról.
L.I.:- Na de Orosz úr, most képzeljen el egy ilyen világot, ahol kinyitom reggel az újságot és azt látom, hogy olyan ügyészségi, rendőrségi belső információkat újságírók tálalnak, féligazságokat...
Mv.:- Nagyon helyes! Nagyon helyes!
L.I.: ... valami egészen elképesztő!
Mv.:- Tálalja... tálalja az újságíró, ha én...
L.I.:- Ha igaz. Ha igaz, de egyébként...
Mv.:- Hát erről van szó. Én megfordítanám, hogy ilyen esetben a felügyelőbizottságnak, az igazgatóságnak, sőt a Fővárosi Önkormányzatnak vagy a szocialista frakciónak meg az SZDSZ-nek, meg a főpolgármesternek, meg a vezérigazgatónak - mármint a BKV-nál - nem kéne egyenként külön-külön, vagy akár együtt is cáfolni, hogy nem igaz? Hiszen cáfolat nem hangzott el eleddig, tehát mindenki abban a hiszemben él, hogy igen, igaz. Ott van az a nyomorult pendrive és azokban az ügy megfejtése.
L.I.:- Hát most van vagy nincs, ki tudja, én nem tudom, hát fogalmam nincsen, hogy kinek milyen pendrive van a zsebében és mire használták. Ezt... ezt így képtelenség... az a helyzet, hogy egy újsághírt cáfolni, hát ... erre azt mondja, hogy az újságnak a híre, de nem biztos, hogy...
Mv.: - Nem, ez .. nem, ez... nem, ez nem az újsághír, hanem ez a védő... ez a védőügyvédnek az állítása, aki egyébként nem hozza nyilvánosságra...
L.I.:- Hát én azt se tudom, hogy egy védőügyvédnek az újságon keresztül kell-e a védőbeszédét elmondania, nem tudom. Hát én... ezek olyan dolgok, amiben ma már nem lát senki tisztán szerintem, ma ilyen hír van, holnap olyan hír. Nem tudom, mi az igazság, én biztos nem tudom. Azt remélem, hogy kiderül az igazság, ezt nagyon remélem.
Mv.:- Na de ön szerint a mostani bizottsági meghallgatáson és a nyomozáson, mármint a rendőrségi nyomozáson kívül lát arra utaló jeleket, szándékot, hogy akkor tényleg ki a kártyákkal, mert rádől a városházára ez az ügy, a BKV-ra, az, hogy a szocialistákra rádől és hogyan, az után is, hogy Hagyót visszahúzták a függöny mögé, ez egy másik kérdés...
L.I.: - Na de hát én most annál jobb módszert én se tudnék, amit most a vezérigazgató úr csinál, hogy van egy belső ellenőrzést végző csapata, akik feltárnak ilyen ügyeket és amit feltár és gyanúsnak lát, abban feljelentést tesz. Hát ennél... ennél jobb módszert én se tudnék javasolni, mert ma már itt nem lehet bíróságosdit játszani vagy kabinetértekezleteket játszani. Hát amit most gyanúsnak lát egy cég felső menedzsmentje, arról tegye meg a feljelentést és végezze mindenki a dolgát, derüljön ki az igazság. Na most ennél jobb módszer sajnos nincsen. Ez persze hát ide vezet, ahova vezet, de ezekben az ügyekben ez az egyetlen járható út. Abban az ügyben, hogy egyébként a BKV-val és a budapesti közösségi közlekedéssel mi legyen, hát van egy jogos félelmem szerintem, hogy most ettől, hogy mindenki csak rendőrségi ügyekről, ügyészségről, bűnügyekről beszél, érdemi döntések meg nem születnek meg arra vonatkozóan mondjuk, hogy hogy lesz ezer új busz beszerezve ebben a városban, vagy hogy jön át az 1-es villamos a Lágymányosi-hídon és ilyen ügyekben, meg nem születnek érdemi döntések, mert a rendszer lebénult. A rendszer ma arról szól, hogy mindenki újságot olvas, híreket hallgat és azt nézi, hogy ki kit mocskol be és sároz be, a helyett, hogy a napi érdemi döntések meg tudnának születni. Ez a hatása is megvan ennek a dolognak, hogy lebénult egy döntéshozatali rendszer, ami eddig se volt igazán hatékony, de most aztán totálisan lebénult.
Mv.:- Na de... nem kétlem, hogy azért az ön és más látásával nincsenek különösebb problémák, de hát hogy a szolgálati út és utak mellett létezett, léteztek esetenként fontosabb is, az informális kapcsolatok és értesülések hálózata nem...
L.I.:... és most napvilágra került hálistennek, ha ilyen bajok voltak. De ez nem... nem folyt nagy nyilvánosság előtt, erről nem lehetett tudni, ezt még csak... azt kell mondjam, hogy én még álmomban se mertem feltételezni, hogy itt ilyen tipusú ügyek vannak. Akkor azt kellett volna hinnem, hogy aki a környezetemben van, az mind gazember. Hát ezt az ember nem feltételezi. Ilyen nincs, szóval nem így működtek. Az, hogy .. hogy adott esetben nem jól mennek dolgok vagy nem úgy mennek, hát az persze az... az benne van, hát az egész ország ilyen nehezen... főleg egy önkormányzati cégrendszerben, ahol egy hatvanhat tagú testület a tulajdonos vagy egy tulajdonosi jogokat közvetlenül egy húsztagú bizottság gyakorolt, ott nehéz elvárni jó, hatékony döntési mechanizmust, ez sajnos ez így van. De azt feltételezni, hogy na most itt aztán mindenki csak sumákol és gazemberkedik, hát azt nem hiszem, hogy bárki feltételezte.
Mv.:- Az elmúlt percekben Lakos Imre volt fővárosi közlekedési tanácsnok volt a vendégem. Köszönjük szépen, hogy itt volt nálunk.
Forrás: Klub Rádió |
